Budafok Korai Történelme és Temetkezései
Budafoki temető, más néven (Budafok Promontor), büszkélkedhet több mint 250 éves történelmi hagyománnyal. Az első temető már az 1720-as évek elején elkezdte szolgálni a közösséget. Ezen időszakban a Péter-Pál kápolna melletti területen, a Stáció utca és a Kálváriahegy utca közötti szűk területen zajlottak az évente mindössze 3-4 temetés. Az első eltemetett személyek a helyi kővágók és a frissen érkezett német telepesek voltak.
A település lassú növekedése miatt a kis temető 1789-re teljesen betelt, és az 1800-as évek elején bezárták kapuit. Az uradalmi hatóságok a bezárt temető után új sírkert kialakítását kezdték el tervezni. Az új temetőt 1798-ban Genszky Gellért promontori plébános szentelte fel, de a Duna gyakori áradásai miatt a temető megközelítése és a temetések gyakran nehézségekbe ütköztek.
Az elmaradó intézkedések miatt a helyi lakosság magához vette az irányítást. 300 forintért vásároltak egy használaton kívüli szőlőt, ami ma az Árpád utcai iskola és bölcsőde területén található. A területet élő sövénnyel vették körül. Az 1803-as Duna-áradás után az elöljáróság is belátta, hogy az eredeti temető helye alkalmatlan. Így 1804 áprilisában Genszky Gellért felszentelte az új területet, amelytől kezdve a promontori-budafoki lakosok itt helyezték örök nyugalomra szeretteiket.
A település és a temető egyaránt növekedett az évek során, és ennek eredményeként szükségessé váltak különböző bővítések. A 1870-es évekre az Árpád utcai temető már megtelt, és ebben az időszakban kripták és díszes obeliszkek emelkedtek a temetőben. Az első hivatalos temetés 1887-ben zajlott a Falkner család kriptájában. Az ún. Öregtemetői rész kriptákból állt, míg a szegényebb réteg számára északabbra, távolabb a ravatalozótól, külön területet biztosítottak.
Újabb Kori Fejezetek a Budafoki Temető Életében
A 1930-as években Budafok városa újabb területet szerzett a Kinizsi utca túloldalán, amelyet a temető részévé alakított. Ezzel az utolsó bővítés megtörtént, és a temető már átölelte a növekvő várost.
Az 1920-as évek végén Bathó Lajos tervei alapján emelkedett ki a mai ravatalozó, kezdetben különböző felekezetek számára külön temetkezési lehetőséget kínálva. Azonban az 1950-es években megszűnt ez a gyakorlat, kivéve az izraelita temetőrészt, amelyet élőfasorral vettek körül.
A környéken található kisebb temetők bezárása után, a 1970-es években, a promontori temető vált az egyetlen temetkezési helyévé Dél-Budán. A temető 20-as parcellája és környéke ma védett terület, az itt található értékes sírok és síremlékek miatt. Térey Pál, Gárdonyi Géza Csillaga Irodalmi Társaság alapítója, valamint Francois Lajos és Francois Cézár, a Francois pezsgőgyár alapítói is itt nyugszanak, csak néhány név a temető által őrzött emlékezetes személyek közül.
Annak ellenére, hogy az urnatemető modernségét képviseli, a Budafoki Temető továbbra is közkedvelt és elfogadott a helyi lakosság körében. A temető, bár idővel fejlődött és modernizálódott, megőrizte a környék falusi hangulatát, és a helyiek számára is fontos része maradt a város életének.
A temetőben kizárólag rátemetésre és sírhely újraváltásra van lehetőség; ebben az ügyben érdemes a BTI elérhetőségein érdeklődni. A Budafoki temető árairól szóló információk az érvényes Önkormányzati rendeletben találhatók.
Budafoki temető címe: 1222 Budapest, Temető u. 12.
Január: 7:30 – 17:00
Február: 7:30 – 17:00
Március: 7:00 –17:30
Április: 7:00 – 19:00
Május: 7:00 – 20:00
Június: 7:00 – 20:00
Július: 7:00 – 20:00
Augusztus: 7:00 – 19:00
Szeptember: 7:00 – 18:00
Október: 7:00 – 17:00
November: 7:30 – 17:00
December: 7:30 – 17:00
Budafoki temető ünnepi nyitvatartás
Október 30 – 31: 7:00 – 20:00
November 1 – 2: 7:30 – 20:00
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
